Budapest, Dob utca 73.
Egy szokványos kedd este… lett volna, ha nem éppen a kiállításom megnyitója van aznap. Elkezdtem összeszámolni az eddigi kiállításaimat, s ha jól számoltam, ez a 21. kiállítás, amin részt veszek, ill. önállóan szerepelek. Ez a kiállítás viszont mérföldkő, mivel az első olyan kiállításom, ahol a nagy képeimet állítottam ki, mégpedig azokat a képeket, amik már a saját belső világomat, világlátásomat jelenítik meg. Mégiscsak történelmi a pillanat, még akkor is, ha a megnyitó közösen zajlott egy másik festőművésszel.
A tárlatmegnyitó abban a kiállítótérben zajlott, ahol a festményeim voltak, nevezetesen a Kamarateremben. Két fantasztikus ember munkájának köszönhető a kiállítás, köszönet Gácsi Lillának, a Business WoMen Club vezetőjének a lehetőségért és a cateringért, valamint Putnoki A. Dávid galéria- és művészeti vezetőnek a színvonalas megrendezésért.
Izgatottan vártam a vendégeket és a reakcióikat, mert a képek számomra is teljesen új megvilágításban mutatkoztak meg itt, a nagy kiállító térben. A megnyitón egy kedves fiatal gitárművész, Kóbor Jácint muzsikált. Külön öröm volt számomra, hogy a családom és a barátaim mellett a BWC társaim is szép számmal eljöttek.
A megnyitón a sok gratuláció és kedves szó mellé megkaptam a David Arts Alkotói Nívódíjat.
Putnoki A. Dávid méltatásából néhány részlet:
…Elöljáróban általánosságban hadd szóljak a festményekről, hiszen az utóbbi évtizedekben oly sok mindent állítottak már a megfestett művekről, éppen ezért nehéz és törékeny dolog bármi bizonyosat is erről mondani. A képzőművészek nagyobbik hányada mindmáig ábrázol, s persze a nonfiguratív képeket készítő művészek jelentős része is ide sorolható.
Ami viszont bizonyos, hogy Szentpéteri Tóth Márta a realista ábrázolás mellett olykor misztikus témájú képekkel is próbálkozik. Ilyen például a “Vállvetve”, a “Sámán”, az “Életutak” című festményei, amelyek egyszerű és könnyed kompozíciók ugyan, azonban a színek erőssége, vagy éppen halksága nagyon is sokat elárul az alkotóról. …
…Márta az a fajta alkotóművész, aki nem elégszik meg a középszerűséggel, épp ezért jelenleg is folyamatosan tanulja a szakma rejtelmeit, keresi a lehetőségeket, hogy minél szélesebb látókörre, technikai tudásra tegyen szert. Ennek érdekében külföldi kurzusokon is részt vesz, ahol különféle festészeti területek kiválóságaitól tanulhat….
… Márta nagyméretű festményeit láthatják a falakon, amelyekből intenzíven érződik a képalkotó érzelemvilága, fogalmazhatnám úgyis, hogy az Ő lélektükre. … A színek keverésével, játékával egyfajta szubjektív lírai hangulatot is létrehoz, ahol a emóción túl felszínre törnek olykor az emberi kapcsolatok képi megfogalmazása is. Festményei jó ízlésről és kreativitásról árulkodnak, impulzusokat, feltöltődést kínálnak nézőinek….
Végül álljon itt Putnoki A. Dávid költeménye:
Rokonszenv
Szentpéteri Tóth Márta festőművésznek
Életképek színes festékkel örökítve,
ecsettel alkotott valóság-humanitás,
nyugalom fényében alkotott örömpillanatok.
Hegytetőn hullámzó tehetségpatak,
mámorban fogant ékes pillanatok.
Szíved kamráiban rejtőzködő csodák
lelked síkján átitatva öröklődik a jövőnek.
Színekbe sóhajtott évszakok, holdvilág,
mélységek és magasságok,
mindezek mesés léleklenyomatok.
Vásznakon nyugvó, időtérbe szakadó
misztikus erők, korszakokba burkolódzó
galaxisfényű mosolyóceán.
Művészeted áldásos állapotban fogant;
kedvesség, s esti násztánc jellemzi éned.
Hited az eredetiség velencei tükre,
arcodon feszülő időtlen pillanat.
Mi mos csak állunk és nézünk a csendben,
s már egész valónkkal ujjong lelkünk,
mert igézeted hódolatot kér.
